Kések és vérek

A jeladó harang az országgyűlési penetráció volt: ki az utcára, és bármit megtehettek!

Európa már elesett részein egyszerű, vidám természetességgel késelgetnek, és lövöldöznek emberekre az Allah hívők. Saját értékrendjük szerint jogosan. Az impotenciáig hajtott, űzött, csavart, tekert szabadságjogok földjének korifeusai pedig gondosan megágyaznak a gyilkos indulatú idegenségnek.
Legutóbb megint nőket szabdaltak, szurkáltak agyon a női egyenjogúságra oly kiemelt figyelmet fordító s oly féltékenyen figyelő Európa városaiban. A nő és a gyerek csökkentett értékű használati valami Allah híveinek köreiben, kiknek saját, Európa egyes országaiban már párhuzamosan működő bíróságai előtt nincs szavuk. Szavuk se lehet az európai értékekben, az esélyegyenlőségben tocsogók szégyenletes világában, ahol a muszlimok érzékenységére való hivatkozással fordítanak hátat saját, rongyossá beszélt elveiknek. Ráadásul egy mindent lefedő nagy kalap alatt nem is beszélhetünk nőről és férfiről, csupán az egyik identitás vagdossa élete fonalát a másik identitásnak. A gyilkos késelőket üldöző rendőrök dupla fedezet nélkül már be sem mernek menni a gettókba, mert különben veszélyben testi épségük, életük. A mindent megrohasztó elmebaj Európájában a fegyverviselésre jogosult fegyveres erők szigorúan el vannak tiltva fegyvereik használatától, így fordulhatnak elő olyan esetek, hogy a rendőrt a tőle elvett ön – és törvényvédelmi eszközzel gyilkolnak meg.
 
A messzi távolból Svédország ENSZ tárgyalója mindezt nem így látja. A fényes irodákból valószínűleg nem láthatni el országának városaiba, nem láthatók a vidékre húzódó, leszerelő, nyugdíjba menekülő rendőrök. Megszolgált pozíciójának szobalevegőjében a migrációt igenis kívánatosnak és jónak látja és láttatja, hiszen Svédország gazdasági erejének mai szintjére emeléséhez nagy részben járultak hozzá a háború után oda menekültek, akik már nem bírták tovább a rohadt képmutató vörös önkényt vagy életüket mentették ez önkény elől. Savanyú igazságait visszaböfögő hivatalnokunk szerint pizza is azért lehet ma Svédországban, mert voltak bevándorlók, akik magukkal hozták. Úgy tűnik, pizzával méri a svéd nemzeti önérzet, szellemi kiteljesedés, gazdasági felemelkedés szintjét. Szomorú ez, sokkal szomorúbb jelenség, mintsem nevetséges lehetne. És szomorúságunk bár ezerszer foltozott, mégis foszló és mocskos takarója alól mindig kilóg a kormos szamárpata. Az ördögi szándék patája, a nemzetállamok elveszejtése és Európa kivéreztetése után a késelő muszlim tengerbe nyomás ördögi akarata. Aki nem fekszik alá, ellenszegül, azt meg kell törni. Miben különbözik a XXI. század nemzetállamainak felkötése és homokzsákként való püfölése a XX. sz. Lenin fiúinak vérgőzös tombolásától, Rákosi pribékjeinek vérszomjasságától, a kádári új rend megcsinálásától, majd csendesebb, rafináltabb erőszaktételeitől, a 68- as Vörös Danik féktelenségétől? Az a vörös rend ettől a vörös, mérgező nyáltengertől? Semmiben.

A visszájukra fordított törvények, hasukra fordított eszmék, kilúgozottan kiforgatott szabályok takarásában igyekeznek céljaik felé ezek is, mint volt azoknál. Sietősre fogták, mert érzik, szűkül a terük. Szűkül az USA-ban, Kanadában sorra veszítik el az államokat, szűkül a britek kifordulásával, a francia eseményekkel még jobban meggyengített Makronnal, a Merkel alatt megindult futóhomokkal, Olaszország, Ausztria ébredésével, a Visegrádi4-ek markáns kiállásával.
Ezért látják elérkezettnek az időt, hogy az ellenállás szívébe nyomják késüket. Magyarország nem meghatározó gazdasági erejű ország, de unortodox gazdasági és politikai sikereinek híre veszélyesen terjed, miniszterelnökének megtanulták nevét szerte Európában, és úton – útfélen szimpátiájukat fejezik ki neki és a magyaroknak. Igyekeztek körültekintően eljárni, mert ha most nem sikerül, akkor ebben a ciklusban már nem fog sikerülni, s ki tudja, ki ül a bakra, merre fordul a szekér rúdja tavasszal?
Beindították tehát a CEU halandzsát, melyre fel lehetett fűzni a nyomorgó MTA, az éhező felsőoktatás és a hiányzó tanszabadság büdös tojásait. Kapóra jött a lincselésből kimenekített macedón miniszterelnöknek adott menedék, máig rugóznak a város mindenkié jegyében a hajléktalanokat kötelező ellátásban részesítő törvény okán. Az utolsó rágcsálni való száraz teveszarpogácsaként a feljebb tolt túlóra plafont jelölték meg, melyhez odatolták a közigazgatási bíróságok ügyét. A jeladó harang az országgyűlési penetráció volt: ki az utcára, és bármit megtehettek! Ne féljetek, az erő velünk van! Az erő alatt az importált külföldi bérbalhézókat, a mélyállam pénzét, a nemzetközi, liberálisnak mondott gengsztermédiát, a homlokráncoló, politikai alapon „semleges” bizottságokat és a törvényeket kiforgató, nemzetközi bírói hálózatot értették.
Ekkor már Franciaországban javában tartott a sárga mellényes felfordulás, melybe beálltak a fizetett – küldött és az életvitelszerűen randalírozó gyújtogatók, fosztogatók. A magyarországi józanok szimpatizálnak az I. Manut elkergetni akarókkal, s ennek az alaphangulatnak a kifordításával indították I. Manu hívei itthoni akcióikat: ha a francia miniszterelnököt elkergető megmozdulásokat helyeseljük, akkor annak itthoni pandantjával se lehet semmi bajunk – öblöget a HIR TV-ben a HVG vörös, roppant hangos és erőszakos újságírója. Ott nem tették helyére az igazmondót, pedig: I. Manu az ország régóta tartó lejtmenetén még lökött nagyokat – a zsarolható dolgozó rétegtől elvéve, és a pénzt a migránsokra meg magára költve. Azaz, I. Manu Franciaország érdekei ellen tevékenykedik.

Magyarország viszont kinyögte I. Manu itthoni híveinek ámokfutását, az ország emelkedőben, a késelő, erőszakoló, ablakokon kidobáló migránsok kitiltva innen. I. Manut trükkök százaival csöpögtették a helyére, nálunk a harmadik kétharmados kormány működik, mely működés annak a kevés bolondnak van ellenére, akik inkább I.
Manu útját járnák. Azaz: a franciák utcára tóduló tömegei pont az itthoni sárga mellényben ripacskodók szellemi töltetlensége ellen indul kiállni jogaiért. A dorozsmás hangú erőszakos felrótta, hogy a magyar rendőrség nem biztosította a menetet, nem védte kellőképpen a vonulók jogait. Én ezt a feladatot átadnám neki. Bizonyítsa be, hogyan lehet egy be nem jelentett tömegmozgást úgy biztosítani, hogy az ötletszerűen kacskaringózó tömeg csapatai közben hol székházat, hol országházat vívnak szemétdobálással, kukák felgyújtásával, betörési kísérletekkel, a Karácsonyfa megtámadásával. A bedrogozott, részeg kemény mag élén parlamentbe kívánkozó párt vezetői dobáltak füstgránátokat a rendőrökre, s parlamenti pártok első emberei buzdították a tömeget még keményebb fellépésre. A törés – zúzás – pusztítás vörös bolsevik alapú indulatával gázolnak a választók bizalmát kereső nekivadultak valamiféle (patkány?) forradalmat vizionálva. Felerősítésül összeszedték az EU államainak elbolondított, már betelepített embereit, s szerte Európában megindították a bevándorláspártiak tömegmozgását – ezzel világossá téve, hogy csak a maguk diktálta törvényeket ismerik el.

Mi lesz az eredménye ennek a pénzelt, külföldről diktált „forradalmi” ámokfutásnak itthon?
Emberek keserve, akik üzletének portálját összezúzták, autóit megrongálták, ünnepébe rondítottak. Feljegyezhetjük az ország házában okozott károkat, a megsebesített rendőrök testi és lelki fájdalmait, s a józan nagy többség megdöbbenését: mik ezek? Miből vannak ezek? A dollár alapú idegen zsoldosok századai nemsokára továbbmennek, hiszen bevetik őket Európában, Amerikában, Ausztráliában, az itthon maradó, eddig politikusnak nevezett taknyok még négy évig magyarázhatják igazságaikat. Több idejük nincs. A sarkaiból kifordított világ lassan, csikorogva zökken vissza valamikori helyére. Hosszú évekbe telik még, de lassan kifullad ez a történelmi – társadalmi kísérlet is, új gyerekek születnek a régi – új világba, az ügyesebb gazemberek közül sokan nagy köpönyegsuhogással öltöznek majd megint át a damaszkuszi úton.
 
Mayer Gábor