Mivel nyakunkon az immár hagyományossá vált Trianon Vinnyogási Szezon szeretném valamire felhíni a figyelmeteket. Igazából korábbra terveztem de nem volt rá sem időm se kedvem. Most is igazából csak azért foglalkozom vele mert úgy érzem ha sokáig halasztom végül nem lesz belőle semmi. Meg hát… igazából nem is vagyok meggyőződve afelől, hogy akad olyan olvasó aki ebben a témában félre tudja tenni érzelmeit és kicsit abban az állapotában elolvas néhány sort aztán pedig elgondolkozni azok tartalmán.
TRIANON:
-gyengeség;
-vereség;
-gyalázat;
-szegényedés;
-bánat;
-kiszolgáltatottság.
Van egy bölcsesség mely szerint „nem az a legerősebb aki a legnagyobb pofont adja, hanem az aki állja”.
A magyarság (ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről) Trianonnal kapott egy hatalmas pofont. Az földre tette.
Egy beszélgetés jut eszembe ahol a hozzászóló úgy fogalmazott, hogy Trianont gyászolni KELL míg magyar a magyar.
Amikor az ember gyászol pont olyan mint akit kiütöttek. Levert, csüggedt, gyenge, kiszolgáltatott. Fekszik a földön tehetetlenül, hasznavehetetlenül.
Ilyenek vagyunk.
Tehetetlenek és hasznavehetetlenek.
Trianonnal a cél az volt, hogy kihúzzanak Európa egyenletéből egy harmadik állandót. Ez pedig nem más mint Magyarország. Erre csak úgy van lehetőség ha a Magyar népet „kiütik”. Végleg. Ezt csak úgy tudják elérni ha elszakítják egymástól (oszd meg) és élére olyan vezetőket tesznek akik a nekik megfelelő döntést hozzák (és uralkodj). A nekik megfelelő vezetőket pedig csak úgy tudják a megosztott nép nyakára ültetni, hogy azt DEMOKRATIZÁLJÁK és így közülük kiválaszthatják a legengedelmesebb bólogatós kutyákat.
Ez történt Trianonnal.
Viszont a Magyar nép megtörtségét fenn kell tartani ahhoz, hogy ebben a „kiütött” állapotában maradjon. Ezt csak úgy tehetik meg, hogy az elszakított területeken élőket elnyomják és az elnyomás hírét eljuttatják az anyaországban élő tehetetlen néphez. Hogyan lehet az anyaországban élő népet eltehetetleníteni? Először erőszakkal korlátozzuk akarata érvényesítésében (vörös terror), aztán szakítsunk a nyakába nyomort, nélkülözést, szegénységet (Rákosi korszak), majd kezdjünk enyhíteni az anyagi kiszolgáltatottságán végül pedig az erőszakon is (Kádár korszak). Létre is hoztunk egy anyagias mentalitású társadalmat melyben nem a szellem van a fontossági sorrend elején hanem az anyag.
NÉP=SZELLEM
ORSZÁG=ANYAG
Mára kialakult az a fajta mentalitás, hogy nagy-Magyarországot mindenki a sajátjának érzi és amikor a Trianoni diktátummal elvették azokat a területeket Tőle, Magától vettek el idegenek olyasvalamit ami Őket nem illeti meg merthogy az az Övé.
…és valljuk be őszintén! Ha meghalljuk azt, hogy Trianon egyből a felszabdalt nagy-Magyarország térképre jut eszünkbe. Ez pedig az anyagiasságra programozó agymosás totálisan egyértelmű jele. Ezzel fenntartható az emberben az az érzés amikor az tehetetlenül végig kell néznie, hogy telkének 2/3-át idegenek, hivatalból kerítéssel leválasztják úgy hogy a leválasztott területen vannak a gyümölcsfái, a baromfiudvar és a konyhakert ami pedig neki megmaradt az egészből az a ház és a virágoskert.
„Nem az a legerősebb aki a legnagyobb pofont adja, hanem az aki állja.”
…és akkor jönnek erre az állapotra a különféle emlékművek, állami megemlékezések, sőt most már emléknap is van, lassan a Trianon cunami is elindul, és már lassan a kis óvodások is megtudják különböztetni nagy-Magyarország térképét a jelenlegi kis-Magyarország térképétől.
Mind ezt miért?
Azért, hogy az ember emlékezzen Trianonra. Arra hogy mekkora lózer is igazából. Azért, hogy emlékezzen arra, hogy Ő egy gyenge, legyőzött, megalázott, kifosztott, bánatos és kiszolgáltatott kis „magyarocska”. Erre emlékezik és ezzel fog azonosulni. A következő generációk ebbe fognak beleszületni és ebben fognak felnőni. A lózerségben.
Veszélytelenekké válnak az Európai elit számára mert az anyagiassági program hatására képtelenekké vállnak egységet alkotni és ezáltal képtelenekké válnak Európa egyenletének harmadik állandójává vállni.
Mi lehet a megoldás?
„Gyenge az akinek fáj Trianon.”
Hát akkor ne fájjon!
Kaptunk Európától egy nagy pofont? Szedjük össze magunkat, álljunk fel és mosolyogva tegyük fel a kérdést Európának: „most komira ez volt a legnagyobb?”!
Hogyan tehetjük ezt meg?
A bejegyzés mellé csatoltam egy képet is (gondolom kivert néhány biztosítékot. Sebaj). A kép nyújtotta látványt kéne a képen látható felirattal tartalmával összeadni és eredményként egy olyan érzést kapnánk amellyel valamekkora mértékben tudnánk úgymond mérsékelni ezt a „Trianoni fájdalmat”.
Azzal is tovább csillapíthatjuk az agymosás hatását, hogy megtanulunk azonosulni azzal a mentalitással, hogy „Gyenge az akinek fáj Trianon”. Mert hát ugye senki nem akar gyenge lenni ugye.
A (nevezzük most így) kúra harmadik alkotó eleme, hogy azokat az energiáinkat amelyeket Trianon emlékezetének szolgálatába állítunk átirányítjuk egy másik eseményre. Ez a másik esemény pedig nem más mint a POZSONYI CSATA.
POZSONY:
-erő;
-győzelem;
-büszkeség;
-gazdagodás;
-öröm;
-fölényesség.
Tovább fokozhatjuk a módszer (talán) eredményességét ha a pozsonyi csata szóhoz rendelünk valamilyen jelképet. Én a Magyar Fejedelemség zászlaját javaslom nem csak azért mert a korabeli események az alatt zajlottak, hanem azért is mert ahhoz (egyelőre) nincs társítva semmi jelentés. Olyannyira, hogy sok ember számára maga a zászló létezése sem ismert.
Tehát emlékezzünk Pozsonyra, jókedvvel, boldogsággal, büszkeséggel. Érezzük a szó hatására, hogy erősek, szívósak, lenyomhatatlanok vagyunk. Hiszen még mindig itt vagyunk Európában. Még mindig itt ÉLÜNK mert MI nyomtuk le ŐKET. A szó hatására jusson eszünkbe a Magyar fejedelemség zászlaja és a zászló képéhez társítsuk ugyanazokat az érzéseket amelyeket Pozsonyhoz is kapcsoltuk.
Miért a Pozsonyi csata?
Az igazából nem egy egyszerű csata volt.
Az volt „A” csata amely végérvényesen igazolta a MAGYARSÁG (és nem Magyarország) létjogosultságát itt Európában.
Viszont a módszer csak akkor működhet ha abba legalább(!) annyi energiánkat fordítjuk mint Trianonba. Sőt! Az ideális az lenne ha a Trianonba fektetett energiáink szépen lassan átvándorolnának Pozsonyba.
Ezzel a módszerrel talán le rázhatjuk magunkról a lózerséget és talán még AKÁRMIT is elérhetünk abban az állapotunkban.
Én csak annyit tennék hozzá, fájjon, de tudjunk a padlóról felállva visszaütni!
Hajrá MIÉP!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: