Egy elnökválasztás margójára…

A világ napok óta csak figyelt. Ki csendes aggodalommal, ki hangos dühvel, ki az utcára vonulva nagy indulattal és kétségbeeséssel. Igen, kétségbeeséssel, mert bizony most egy olyan döntés látszik megpecsételődni, melynek a következménye mélyen a húsunkba vág! Még nekünk is a világ ezen pici szegletében, ott, ahol pedig az elnökválasztásnak nevezett nagy harc végbement, még nagyobb a veszedelem.
Azok, akik igazán értették, hogy mi is volt a tét, tudják, hogy egy újabb csatát vesztett az emberiség. Csatát vesztettünk, mert a Trump-Biden választás nem csupán az elnök személyét határozta meg, hanem azt, hogy merre megy a világ a következő években.
S ha azt hisszük, hogy bennünket ez nem érint, mert elválaszt minket sok ezer kilométer meg az óceán, hát tévedünk. Nagyot tévedünk!
Amerika egy olyan nagyhatalom, egy olyan óriás, ami, ha eldől, vagy éppen lecsapja az öklét, akkor a világ megrázkódik az ütés erejétől. Nem mindegy, hogy mivel nézünk szembe, hogy egy partneri kapcsolatra és legfeljebb kereskedelmi háborúkra szorítkozó, saját berkeiben rendezkedő békés nagyhatalommal, vagy egy olyan erővel, aki nem fél használni a fölényét és a mögötte felhalmozott arzenált, nem fél a vértől, nem fél a konfliktustól, s nemigen hatja meg egy lehetséges világégés!
Vannak, akik azt hiszik, hogy a világ nagyot nyert Trump bukásával. Megdörzsölték a markukat, jót nevettek, s talán még egy pillanatra azon is elméláztak, hogy micsoda kirohanásai lehetnek a vesztes félnek. Ők azok, akik Donald Trumpban csupán egy önelégült üzletembert látták, egy olyan férfit, akit nem a politika szocializált, hanem az üzleti világ, éppen ezért soha nem is volt olyan kifinomult, kedves, vagy szavait tekintve megfontolt, mint a hosszabb nyelvű megélhetési politikusként szamárlétrán lassan felkúszó társai. Harapófogó volt a vasak között, csorba kés a tökéletesen berendezett konyhai fiókban. Volt, akinek üdítő volt a személyisége – így nekem is -, viszont volt, akiben olyan ellenszenvet váltott ki, melyen nem is láttak túl.
Pedig, aki a furcsaságokon képes volt túltekinteni, az láthatta, hogy Trump jót tesz mind Amerikának, mind a világnak. Ő volt az első elnök, aki nem indított háborút, aki nem a fegyverkezésben látta a jövőt, és nem idegen, népét meg nem illető területek meghódításával akarta nagyszerűvé tenni hazáját. Odahaza, saját közvetett családja körében akart rendet tenni. Üzletemberként pedig a kereskedelemben, s az ország kereskedelmi pozíciójának megszilárdításában látta a fejlődés útját. A számok őt igazolták, a nemzet gazdagodott, amerikaiak millióinak lett könnyebb az élete, a világ pedig sok tekintetben fellélegezhetett.
Mától új időszámítás veszi kezdetét, s bár nem vagyok egy szívbajos alkat, de én személy szerint tartok Amerika, s egyben az emberiség ezen új korszakától. Félek, mert a választáson nemcsak egy jó vezető vesztett, hanem a következő konfliktusmentes elnöki ciklus lehetősége is! S ha Amerikában egy pillangó megrebegteti a szárnyát, az a világ másik felén földrengést okozhat!
Ez volt a tét az elmúlt napokban, és igen, az emberiség újabb csatát vesztett!