1.0Politika és élethttps://lassitottfelvetel2019.cafeblog.huTibor Závoczkihttps://lassitottfelvetel2019.cafeblog.hu/author/tibor_zavoczki/<p>BUDA ÉS ETELE.<br />Három fia vala Bendegúznak. Torda nemzetségnek három szép virága, kikre húnok népe nagy<br />reménynyel nézett, mert mióta Kevét, Bélát és Kadosát elvesztették vala, Bendegúznak volt a<br />legnagyobb hatalma, húnok kapitányi az ő szaván indúltak, tanácsát követték, mintha kádár<br />volna, a legfelsőbb biró igazság osztója, büntetés szabója e földön Hadúrnak.<br />Régesrégi ének, a mely szájról-szájra szállott, a köznépnél is csak legvénebbje tudta; beszélt<br />Hadúrnak egy nagy ajándékáról, melyet ha leküld majd a levegő-égből, annak, a ki kapja,<br />örök nagy időkre száll a neve-hire.<br />Hátha Bendegúz lesz Hadúr választottja?<br />Bendegúz nem lesz, mert öregség leverte, szakála hófehér, görnyed már a háta, a muló időből,<br />az elrohanóból, ő neki immáron nem sok maradt hátra.<br />Egyszer csak behúnyta szemét, s többé ki sem nyitá, elköltözött oda, hol már vártak reá kapitánytársai: Keve, Béla és Kadosa. Holott vártak reá szolga-alázatossággal azok mind, kiket<br />megölt kegyetlen harczon. Fölnyergelve várta fekete paripája, érczhegyű nyilai, pendülő ive...<br />Megtért ő is Keveházába.<br />A három fiu közül Rofon volt a sor, hogy izgassa húnok népét, járjon apjának nyomdokaiban;<br />legyen erős, s ha hatalmasabb nem is tud lenni, legyen legalább olyan hatalmas, mint apja<br />volt, Bendegúz.<br />Rof nevét nem őrzi régi vitéz ének, életét leélte, sirba hamar szállott, hogy helyét átadja<br />öregebb öcscsének, a jámbor Budának.<br />Országolt vala Buda húnok erős népén, meghallgatta a vének tanácsát, táltos szaván indúlt és<br />nem hozott soha gyalázatot a Torda nemzetségre.<br />Etelét emlitsük, a legifjabbikat, ki gyermek volt, midőn hős apja, Bendegúz vitézkedett<br />javában.<br />Itthon vagyon ő is, már embernyi ember, nem is úgy nőtt fel, mint bátyjai növének, kiket<br />Húnbércz völgyén ért jó s balszerencse, tovább napnyugatra csak olykor, ha mentek kóbor<br />csapatokkal harczi-kaland-járni.<br />Etelét elküldték béke-kezeséül idegen országba, egy hires, nagy ország ékes városába. Úgy<br />hívták a várost: Róma. Gyermeknek gyermek volt, ha a korát nézzük, de több volt gyermeknél, ha az eszét mérjük.<br />A rómaiak is küldtek kezesül egy római gyermeket, nemes származásút, Aetiosz volt a gyermek neve. Ifjonta játszottak mind a ketten együtt, játszottak, barátkoztak, egymáshoz is szoktak. Fakard, fakelevéz jól illett kezökbe, szembe is szállottak, mint vitézek szoktak, s ha ki<br />erősebb volt, parancsolt a másnak, nevezte szolgájának, az viszontag hivta urának az erősebbet.<br />Idegen országban, hol kőházak állnak sorban egymás mellett, palotáknak fénye, urak urassága<br />hej idegen maradt Bendegúz fiától. Észbe vette mindazt, a mit ottan látott, csodaművű ékszer,<br />mesterkéz csinálta fegyver, selyemmel, bársonynyal ékeskedő római butor; római katonák<br />köntöse, dárdája, egész hadi készsége, harczolásuk módja: megragadt fejében ifjú Etelének.<br />Olybá tekintették őt a császári udvarban, mint egy vad portékát, nyershúst evő húnok fura<br />ivadékát, ki álmot álmodik, mikor e fényt látja a császár udvarába, s ha majd visszakerül a<br />szellős sátorba nyers, vad húnok közé, marad csak a régi, sem jobb, sem rosszabb a többinél. <br />18<br />Csakhogy e gyermeknek Hadúr többet adott ingyen való jóságból, mint a hún-fiaknak.<br />Világosságot öntött a fejébe, mit úgy neveznek, hogy ész.<br />Csodaélességű szemei nem kápráztak a császári palota hiú csecsebecséinek láttára. Többet<br />meglátott, mint a mennyit kellett volna.<br />Bizony meglátta, hogy a sok kápráztató czifraság csak olyan, mint istenadta virágon a szines<br />por, melyet ha letörlünk, nem marad nyomában egyéb, mint fonnyadt levélke; bizony meglátta, hogy a nagy római nép nem egyéb, mint öreg gyermek, játékra való, de harczra nem;<br />felczifrázza magát, kaczagni és mulatni szeret, hanem a szél zugásától is fél... erősen fél... hát<br />még ha villámokkal sújt le Hadúr, a szívremegtető!...<br />A hún fiú villogó szemei néha fel-felcsapták a lángot, s haj, ingyen sem tudták a kényes<br />rómaiak, hogy minő gondolatai támadnak olykor Bendegúz fiának.<br />Mikor aztán haza került, maradt a régi, igaz; köntösét nem cserélte fel biborral, bársonynyal,<br />nem is szokott hozzá inyes ételekhez, sem hizelgő szóhoz, hanem az akart lenni, a mi a többi<br />húnfiú volt: erős és vitéz.<br />Ha nem félt volna tőle Buda, húnok királya, telhetett volna benne nagy öröme. Hiszen neki<br />nem volt fia, úgy nézhette Etelét, mint édes ő testvérét, Bendegúz atyjuknak legifjabbik sarját,<br />kire reménységgel tekint húnok népe.<br />Hát még idő telve, mikor harczba méne ifjú Etele a húnsereg élén; nagy viadalokban győzelemre vitte erős daliáit, szigorú szavával őrködött a renden és befészkelődött csodálatos<br />gyorsan a húnok szivébe.<br />Hogy csüngöttek rajta, eszét hogy bámulták; eszét is, karját is, tehetős mivoltát Etele királyfiúnak. Hadúr különös kegyelme megáldotta - mondák - testben, ha nem is nagy, de lelke<br />fellángol, szikrázó szeméből, melynek pillantása sziveket felforgat, ellenébe szegül akár a<br />napnak is, mintha turul-madár éles szeme volna.<br />Buda király hallja, Buda király látja, mivé nőtt a gyermek, s akkor egyet gondol, nagyot<br />gondol s bölcset, odahivja húnok hírvivőjét gyorsan, s parancsolja néki:<br />- Paripádra ülj fel Előd fia, s járd be húnurak sátrait fel a Zagyváig. Mátra tövéig, Húnbércz<br />tövén lakó kapitányoknak vidd meg Buda király parancsát. Harmadnapra mind eljőjjenek én<br />hozzám Budaszállásra, hogy tanácsot üljünk. Etelét is hivd el, bátyja parancsából. Így akarom,<br />így tégy!<br />Száguld sebes lován Előd fia, s mondja a merre elhalad, sátorlakó hún-uraknak:<br />- Fel Budaszállásra, királyi tanácsba, ott legyen harmadnap minden hún-főúr, így akarja Buda,<br />a húnok királya.<br />Harmadnapra aztán mind együtt valának, eljöttek azok is, kiket idegen nép uralt húnok<br />kegyelméből, gótok főurai, Buda király jobbágy hivei. Köztük volt szász Detre, a gyakor<br />tanácsú, ki immár éveknek sulyától meggörnyedt, de birta a szónak, a rábeszélésnek ritka<br />adományát.<br />Ősz Torda, a táltos, a gyulák meg garabonczok mind odagyülének, mert Hadúr nélkül ily<br />fejedelmi tanács nem esik egy is meg, ha jó végét várják szóvá tett szándéknak.<br />Eljött Etele is, Buda király öcscse, hadd tudja meg, minő akaratja légyen királyi bátyjának.<br />Nem jött udvarával, csak néhány vitézzel és fogadta Buda illő szeretettel, meg is megölelte,<br />királyi trónjához szomszédul ültette. Egy fának hajtási, egymás mellé valók.<br />Csendesség lőn aztán, mert Buda király szólt: <br />19<br />- Húnok erőssége, urak, hallgassátok királyi szavamat. Mondom, a mint érzem, senki baltanácsát nem követi elmém; magam gondoltam ki, Hadúr sugalmazta, ki előtt meghajlik gyönge<br />ember-szándék. Nagy az én országom, Húnbércz koronája, merre büszke fejét felnyújtja az<br />égbe és néz napnyugatra, délre vén Dunáig, azon is jóval túl: Bendegúz apámtól reámszállt<br />örökül. Gyöngének itélem magam, hogy ellássam javát, orvosoljam, ha miben kell baját,<br />tovább is terjeszszem, meg is oltalmazzam; igazságot szabjak, törvényt lássak, s vigyem<br />nehéz hadak útján húnok erős népét. Agg bölcseség szaván indúlt vala elmém, mikor elgondoltam, megfontoltam bölcsen, amit kijelentek hún nép szine előtt: koronám megosztom én<br />derék öcsémmel, Etele királylyal.<br />Felzúgott örömmel mind a tanács:<br />- Éljen, Buda király, éljen!<br />Csak berni szász Detre nézett sandán jobbra, sandán nézett balra, hanem azért ő is éltette jó<br />Budát.<br />Szólott újfent Buda, húnok bölcs királya:<br />- Megosztom hatalmam Etele öcsémmel; igazságos osztály tetsző lesz Hadúrnak, én sem több,<br />ő sem több, nem is kisebb egy sem. Harczból kivénültem én, ő harczra most termett, övé<br />legyen a kard, intézze hadaknak dicsőséges sorját, messzebbre terjessze húnok birodalmát. Én<br />maradok itthon, míg nyilhúzó húnok seregével bejár távol országokat: törvényt látok itthon,<br />békességet szerzek. Megférünk igy ketten, egy a más dolgába ha nem ártja magát. Így akarom, így lesz. Hogy Hadúr áldása e szert helybe hagyja, öreg táltos Torda, válassz ki ménesemből a legszebbik lovat, fehér legyen, mint a te ezüst szakállad, mint Hadúr szűz hava,<br />mely a földre hull le télmegújuláskor. Áldomást utána, de vidámat igyunk.<br />Parancsszámba ment a király akaratja. Sietősen hordtak fát a garabonczok, gyulák készülődtek, előhúzta kardját hüvelyéből Torda, s kés módra fonákul markába szorítva, rengő<br />szügyébe a hófehér lónak beledöfte mélyen; kibuggyana vére, melyet tálba felfogtak a gyulák.<br />Oszt a garabonczok darabokra vágták, jonhát műértő kezekkel kiszelék testéből s oltárnézni<br />vitték ősz táltos elébe.<br />Buda serleget kért, szép arany serleget, melynek párját nem leled hetedhét országon. Szinültig<br />megtölték tüzes honi borral; kezébe vevé azt a húnok királya, s felemelve mondá messze<br />csengő hangon:<br />- Hadak ura hallgasd, a mit Buda mond itt igaz szívvel szájjal. Úgy légy igaz hozzám, úgy<br />segélj meg engem, amint én a mai szert igazán megtartom, s Etele öcsémmel testvérhűségesen<br />élek.<br />Ivott a serlegből, azután átnyujtá az öreg táltosnak, ki Etelének is másodsorban nyújtá.<br />Kezébe vevé azt húnok más királya és esküt esküvék messze dörgő hangon, ilyeténkép<br />esküdt:<br />- Hadak ura, hallgasd, mit Etele mond itt igaz szívvel-szájjal. Igaz úgy légy hozzám, úgy segélj meg, amint én a mai szert igazán megtartom, s Buda jó bátyámmal testvérhűségesen élek.<br />Ivott aztán ő is az arany serlegből, s mi még benne maradt, oltár zsarátjára mind reázuhintá.<br />Hát ebben a perczben, csoda-e vagy mi volt, de a húnyó parázs tűzszeme föléledt az üszkös<br />kolonczon, s vérvörös, haragos lángok csaptak fel belőle, magasan fölcsaptak a levegő-égbe.<br />Senki erre ügyet nem vetett, csak Torda, az agg táltos elméje borult el és szive megdöbbent,<br />mintha látta volna igazságos Hadur indulatos arczát. <br />20<br />Haj de, tülök szólott, lakomára hivó, állott nagy áldomás; gonosz előjelnek nem volt<br />megsejtője, sem megfigyelője Budaszállásán vigadó húnoknak.<br />Csillag is kibukkant, hold jött fel az égre, ők még vigadoztak, itták nagy örömét a testvérosztálynak.</p>rich