1.0Politika és élethttps://lassitottfelvetel2019.cafeblog.huTibor Závoczkihttps://lassitottfelvetel2019.cafeblog.hu/author/tibor_zavoczki/<p><br /><a id="js_cpn" class="profileLink" href="https://www.facebook.com/KassaiLajoslovasijasz?__tn__=%2CdKH-R-R&eid=ARBAljSwhPcbmrJd73PSFAIz4bkl_vsR6lBMiaamyC9AfWk38FGTLX9to3wz8bLoaqH6JJmpw7VmG_58&fref=mentions">Kassai Lajos</a> írása....<br />Egy amerikai polgár huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt.<br />Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves<span class="text_exposed_show"> korában dönthet a<br />nemi identitásáról.<br />Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb<br />joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bűnözés és<br />szétvált az igazság és a jog.<br />Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk milyen tartalmakhoz férnek<br />hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a<br />Facebook.<br />A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a<br />kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező<br />szenny és mocsok sugárzásában.<br />Elszakadtunk a természettől és ezzel együtt elvesztettük természetességünket.<br />Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a<br />templomokat a plázák váltották fel. ”Még soha nem volt az ember ennyire<br />szabad.” Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk,<br />milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy<br />zárva tartsanak vasárnap.<br />Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről<br />prédikálnak, de nem istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett<br />világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a<br />cél, hanem az anyagi világban való tobzódás.<br />A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik.<br />Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is<br />válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt. Mára már<br />világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi<br />képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már<br />kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett.<br />Büszkék vagyunk világméretű Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk<br />magunkat, most már le kéne állítani a ringlist, csakhogy mindnyájan rajta <br />ülünk.<br />A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt<br />Föld nevű bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció<br />megtorpan, mielőtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved.<br />Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy<br />elfogyott a kő.<br />A Titanic süllyed, de vannak mentőcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a<br />józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk<br />megőrzésére. Ami rendkívüli módon megnehezíti a ladikokra való átszállást, az<br />a gigantikus méretűvé duzzasztott egónk. Civilizációnk olyan kényessé tette<br />derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi<br />indulatokat válthat ki. Persze korunkban a lázadás is a virtuális térre<br />korlátozódik. Egy kényelmes fotelból a világháló valamely virtuális bilijében<br />egetrengető viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan<br />szabadon engedésével. Lehetőleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart<br />fekália nehogy ránk is fröcssenjen. Megváltoztatjuk a világot, majd ez a<br />megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy<br />sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák,<br />azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a<br />felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nők, és mihez ha férfiak.<br />Hány meg hány mentőcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett,<br />mert össze-vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert<br />nem tudták eldönteni, mi a helyes irány. Ennek ellenére itt állok én is, tökhéj<br />ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem és kérlelhetetlenül mutatom az<br />irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erős és elszánt evezősök,<br />férfiak és nők. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem<br />bennem bíznak, hanem abban, amiben én is bízok.<br />Kassai Lajos<br /><br /></span></p>rich