Minden választás a vagyok világában zajlik, vagy ide állok vagy oda. A demokráciának ezt a normális esetben teljesen természetes elemét nálunk, Magyarországon és jószerével az egész nyugati kultúrkörben hatalmas feszültségek jellemzik
ÁLLÁSPONT
Dippold Pál
2019. MÁJUS 6. HÉTFŐ. 3:38
Ideges emberek szakadnak bele igazuk bizonygatásába, nem sárdobálás, hanem egyenesen ürülékhajigálás határozza meg a különféle vokshelyzetek utolsó heteit. Az ellentétek a különböző nézetek képviselői között végre világossá válnak, ám ez együtt jár civilizált emberekhez méltatlan trágársággal, durvasággal, szinte folyamatos hazudozással, rágalmazással és mocskolódással. Példátlan, az emberi méltóságot mélyen sértő akciókkal.
Azt lassan kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a magyar balliberális ellenzék és a vele lepaktáló álszélsőjobb képtelen leszakadni az NFF (nagy francia forradalom), a NOSZF (nagy októberi szocialista forradalom), ÚDL’68 (úgynevezett diáklázadások 1968) szerintük világtörténelmi jelentőségű szellemi emlőiről.
A szókép megmagyarázza magát: hiszen a francia Robespierre, az orosz Vlagyimir Iljics Lenin, a francia Daniel Cohn-Bendit és a magyar Dobrev Klára szinte az anyatejjel együtt szívta magába a viszálykeltés, a rombolás, a zűrzavarteremtés és a gyűlölet mérgét. Gyurcsány Ferenc felesége, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselőjelöltje például beült a saját arcképével ékesített reklámbögresor mögé, és kinyilatkoztatott. A DK európai egyesült államokat akar. A legfőbb törésvonal ma Európában a szerinte nacionalista, erős nemzetállamok szövetségének hívei és köztük, az Észak-Amerikát majmoló, az ott kialakított konföderációs formát követők között van. Ezt jól megmondta. A maga fülsértő, robotnő hangján.
Aztán, hogy mit is jelent ez az európai egyesült államok, az nem nagyon derül ki. Túl azon, hogy Dobrev európai minimálbért és európai nyugdíjat rikoltoz bele a mikrofonba, igen zavaros a képlet. A belga bérek jelentik-e a mércét vagy a magyarok? Esetleg arra gondolnak a demokratikus bérpártolók, hogy a tagállamok átlagbéreit és átlagnyugdíjait összeadják, és azt elosztják a tagok számával? A művelet végén aztán majd ott áll az átlagszám, ami a magyarnál nyilván magasabb, de a franciánál kevesebb. Ez lenne az igazságos? Ez a tőről metszett materializmus? Az ötszázmillió európai polgár megkérdezése nélkül? A nyakukra ültetett gigantikus bürokráciával kivitelezett irányítás?
Dobrev Klára, a bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felesége nyilván már azt is jól átgondolta, hogy ebben az európai egyesült államokban milyen nyelven fog beszélni a nép. Mert akkor már ugyebár nem nemzetek lesznek, hanem önazonosságuktól politikailag rendkívül korrekt módon, mondhatnánk tapintatosan megfosztott emberpéldányok, gyűjtőnevükön lakosság. Előszedik az eszperantót?
Az anarchista-utópista világkép mellett Dobrevék vízióiban tisztán ott vöröslik a kommunista élcsapateszme és a liberális elitizmus féktelen öntudata, ami nem más, mint csupasz hatalomvágy. A hatalom pedig számukra pénz. Profit. Kádkőgyár. 4-es metró kenőeuró.
A választás azt jelenti, vagy vállaljuk magunkat, vagy mások akarunk lenni, mint akik vagyunk. A mai magyar ellenzékről megállapítható, másnak akar látszani, mint ami. Mert ez a hazaáruló, mocskolódó, széthúzó és országpusztításra törő alakulat, a Dobrev Klára-féle figurákkal az élen, nem más, mint a saját fészkébe odapiszkító és abban egyre kétségbeesettebben vergődő vészmadarak csapata.
Egyébként meg képzeljük el azt az embert, aki reggelenként dobrevklárás bögréből issza a kakaót.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: